2.fejezet

Maradj erős
Meg tudod csinálni

Idegességtől remegő kezekkel léptem ki, ahol teljes sötétség honolt, csak maga a színpad volt megvilágítva, de az is csak halvány fényben pompázott. Középre sétáltam, ahol a mikrofon volt, amikor nagy tapsviharral üdvözöltek az ott lévő emberek. Már nem lepődtem meg ezen a nagy rajongó táboron, hisz elég sokat dolgoztam ahhoz, hogy ilyen népszerű legyek.
-Annyeonghaseyo mindenkinek! - hajoltam meg - Kwon Seul Ra vagyok 19 éves, és a debütáló számomat én magam írtam, aminek a címe: Stay Strong, vagyis maradj erős. Egy fiatal lányról szól, aki megjárta ilyen rövid idő alatt a pokol legmélyebb bugyrát is, hogyan tapasztalta meg a szörnyű első szerelmet. Aki a sok megaláztatások ellenére is erős maradt, akit ellöktek,de még is felállt. Nem adta meg azoknak az embereknek azt az örömöt, hogy kinevessék. Elhatározta, valóra váltja a régóta áhitatott álmát, amit - bár erősen vért izzadva - sikerült is. Fogadjátok sok szeretettel élőben is. - vettem le az állványról a mikrofont, majd mikor megszólalt a zene, átadtam magam a pillanat örömének. Elfelejtettem mindent ami előzőleg történt, kiürítettem a sok adattal teli fejemet, így legalább ellazultan tudtam énekelni, táncolni. 4 perc múlva, mikor hatásosan befejeztem a dalomat, olyan üdvrivalgásban törtek ki a rajongók, hogy öröm volt nézni. Mindenféle virágcsokrot, plüss állatokat és csokikat dobáltak fel a színpadra, amiket örömmel szedegettem fel, bár segítségemre siettek még emberek, mert nem bírtam az összeset egymagam cipelni. Miután megköszöntem mindenkinek a támogatást és a sok szeretetet, levonultam a színpadról. Főnököm kezeit éreztem először a derekamon, majd egy puszit adott a hajamra, de én gyorsan arrébb ugrottam. Még is mit képzel? Attól még, hogy ő a felettesem, tőle sem tűröm el, hogy fogdosson! Gyilkos pillantással illettem  ezért a dologért, pedig nagyon jól tudta, nem szeretem az ilyet.
-Ó ne haragudj, kedvesem. - emelte magasba a kezét védekezően - Mellesleg oltári voltál kicsi lány, teljesen meghatódtam azon, ahogy előadtad, már majdnem sírtam. - nevetett most már nyugodtan, hisz biztos befutó lettem az idolok között. - Ezért most olyan oltári nagy bulit csapunk, mindenkit meghívok a közeli kocsmába- kiáltott boldogan, majd elvonult Isten tudja hova. Teljességgel büszke voltam magamra, így hát megajándékoztam magam egy-két szál cigarettával. Kimentem ugyanoda, hova még a fellépésem előtt

voltam és rágyújtottam. Hamarosan rám törtek az emlékek, ezért már vagy az 5. szálnál tartottam, mikor hangos sikításokat hallottam odabentről. Furdalta az oldalam a kíváncsiság, mi történhetett,ezért vissza mentem, és a kulisszák mögött figyeltem a most előadott számot. Azt hiszem a dal címe Open The Door volt, amit 4 fiú énekelt, abból pedig az egyik nagyon ismerős volt. Rettentő jól nyomták az egészet, bár néhol-néhol bizonytalannak tűnt a táncuk, és valahol a hangok sem voltak a helyükön.
-Elnézést - szólítottam meg a mellettem álló hölgyet, aki valami kisegítő volt itt. - Ők kicsodák?
-Hát nem ismered meg? - kérdezte meglepődött fejjel. - Ők a testvérbandád szívem, a nevük Wonder Boyz.  A szőke-fekete és befont hajú Master One, a barna, fölül vörös K, a fekete göndörke Bak ChiKi, a másik, szintén fekete, fölzselézett hajú pedig Young Boy. Akkor tudom már miért volt az a gyerek annyira ismerős.-csaptam a homlokomra egy nagyot. Ettől kezdve némán figyeltem őket, viszont arra lettem figyelmes, hogy én folyton  Min Youngot nézem, ezért kissé ideges lettem és inkább elvonultam az öltözőmbe, ahol átöltöztem valami kis kényelmes göncbe. Nem volt kedvem a késő esti partizáshoz, de a főnököt sem akartam kínos helyzetbe hozni azzal, hogy pont én-akit ünnepelnek- nem vagyok ott. Így hát az elmenekülési lehetőségem ugrott. Felkaptam a táskámat és már épp indultam volna ki a kocsihoz amikor megállított az előbb említett személy.
-Hova-hova kicsi lány? Csak nem megszökni készülsz?! - közeledett felém vidámat, megtartva tőlem a tisztes távolságot. Mindig is jó kapcsolatom volt az öreggel, vele jöttem ki a legjobban. Szinte már őt tekintettem a legfőbb barátomnak ebben az egész kócerájban. Mondjuk, kicsit kivételezett is velem, ezért is gyűlölt meg a többi ember itt. Mindenhol eltudtam vele hülyéskedni, semmit sem vett magára, komolyan mondom, kívülállónak egyáltalán nem tűnt volna fel, hogy a felettesem lenne. Most is épp vicceket mesélt-imádtam őket, ha rosszul éreztem magam mindig a vicceivel vidított fel-, amikor is a Wonder Boyz jött velünk szembe. A főnök megdicsérte a munkájukat, majd váltott velük pár szót, amíg én a bejáratnál vártam. Mivel Young Boy meg egy másik fiú-azt hiszem őt hívták K-nak- beszélgettek, és pont elkaptam egy fontos részletet." Ne nézz oda túl feltűnően, de ő az a banya, aki azt hiszi, mindenkinél jobb és ő az Atya Isten."
-Hallottam ám - ordítottam egy nagyot, így legalább biztos voltam benne, hogy meghallotta. K röhögött egy nagyot-gondolom Min Youngon-, hisz ő maga olyan vörös lett, mint a frissen megérett alma.
-Seulra! Van egy jó hírem! A testvérbandádat is meghívtam a bulira, hisz még alig ismeritek egymást.
-Hát egy nagyszerű, akkor inkább a halál. - morogtam magamban. Mi lesz itt? Ki fogom készíteni a kis marhát, várjon csak!