3.fejezet

"-Hát egy nagyszerű, akkor inkább a halál. - morogtam magamban. Mi lesz itt? Ki fogom készíteni a kis marhát, várjon csak!"

Amikor vége lett az előadásoknak egyenesen ahhoz a bárhoz mentünk, amit a főnök kibérelt magunknak erre az estére. Igazából megvallva, nekem semmi kedvem nem volt ehhez, főleg azért, mert ez a vakarcs is ott lesz.
-Jaj Nara! Ne legyél már ilyen bánatos, semmi okod rá. - zavart meg elmélkedésemben egy hang, akinek a tulajdonosát nagyon jól ismertem már: a parti szervezője.Amúgy csak egy bolond van a világon, aki a Seul Rából Narát alkot. Ő pedig nem más, mint: Kim Chang Ryeol az én egyetlen és utánozhatatlan főnököm.
- Nem vagyok én szomorú, eléggé félreismersz apus. - nevettem el magam a mondat végére.
- Akkor meg miért álldogálsz itt egyedül a bejáratnál? Nem szeretnél bulizni velem? - görbült le a szája széle, ami egy kisebb mosolygógörcsöt idézett elő. Én csak belé karoltam és bevetettük magunkat a helyiségbe. Az egész kóceráj nem volt valami nagy, ilyen kis takaros, de még is elegáns, tökéletes. Nem volt 10-nél több asztal odabent, egy bárpult és egy kisebb színpad mikrofonnal és hangszerekkel.Nem sok ember lézengett a teremben, valószínűleg később jönnek majd. Engem a hangszerek vonzottak óriási erőkkel, így feléjük vettem az irányt. Nem hagyhattam ki, hogy ne fogjam meg mindegyiket, ezért valamelyiket érintetlenül hagytam. Viszont azon a hófehér zongorán megakadt a szemem.

Rettentően gyönyörű volt, ahogyan csillogott, teljesen megbabonázott és a tetején vörös rózsák díszelegtek. Azonnal leültem a szintén fehérben pompázó, ragyogó székre. Végighúztam az ujjamat a billentyűkön, amiken egy darab porszem sem volt, fergeteges érzés járta át a testemet, ahogyan ott ültem. Önkívületi állapotba kerültem, senki és semmi nem létezett körülöttem, csak én, s a zongorá(m). Becsuktam a szemem, azután játszani kezdtem, bár magam se tudom mit, éppen ami jött. Olyan régen nyomogattam már billentyűket, szinte már el is felejtettem milyenek. Máig emlékszem arra a napra, amikor utoljára játszottam az én kicsi pianomon, valahogy éreztem, hogy ez az utolsó dalom. Akkor még minden olyan könnyen ment. Akkor még boldog voltam, egészen aznap estéig. Tisztán emlékszem, amikor Stefan tök részegen jött haza a lakásába, ahol én is épp tartózkodtam. Aztán pedig jött a végzetem... Abban a pillanatban azt éreztem, én nem ezt érdemeltem, de vége, már mindennek vége. Lassú léptekkel közeledett hozzám vérben forgó szemeivel és azzal a pedofilikus mosolyával, amitől én teljesen berezeltem. Sosem láttam őt még ilyennek. Egy ideg hátráltam, azonban találkozott a hátam a fallal, így már nem tudtam sehova sem menekülni. Ide-oda csapkodtam a fejemet kiutat keresve, viszont zsákutcába kerültem. És aztán...
- Hé Pöttömbogyó, nem jön az ihlet a pici kis agyacskádból? Mondjuk megértem, hisz nem vagy valami ügyes meg tehetséges, sőt... - zökkentett ki a vakarcs hangja az emlékezésemből, valamilyen szinten köszönöm is neki, hisz már majdnem felidéztem a múltam történetét. Figyelmen kívül hagytam az előbbi beszólást, egy kissé feldúltan lemásztam a színpadról és kifelé vettem volna az irányt egy cigire, de a vakarcs megállított.
-Na mi van? Elvitte a cica a nyelvedet? Ejnye ejnye, én nem így ismertelek meg, ellenben most már látom, hogy micsoda nyámnyila vagy. A cigi az nagyon megy, de fogadni mernék, hogy már egy korty alkoholtól beállnál! - nevetett kárörvendően Young Boy, mire én csak egy enyhe mosolyt engedtem meg magamnak.
-Fogadjunk? - kérdeztem magabiztosan, mert ő úgy ítélkezik, hogy egyáltalán nem ismer engem valójában, sima ügy.
Ördögi vigyor jelent meg az arcán, amolyan ' most behúztalak a csőbe'-féle volt ez. Na, majd meglátjuk, ki nevet a végén.
Vitatkoztunk a tétet illetően, mert semelyikőnknek nem tetszett a másik ötlete, azonban 10 perc veszekedés után kitaláltuk, mi lenne a legjobb.
-Tehát, akkor ha én nyerek, akkor egy hétig mindig és mindenhol engem kell dicsérned, ha tetszik, ha nem. Viszont ha te nyersz, mesélek az életemről, amiért nem bírom elviselni a férfiak érintését. - vázoltam fel a helyzetet, amire ő helyeslően bólogatott. ~