Már megint csöpög valami, de ez más, ez hideg. Egyre sűrűbben érzem az egész testemen. Olyan megnyugtató. A szemeimre ólomsúly nehezedett, de nem bántam, erőm sem volt kinyitni őket. Csak élveztem ezt a helyzetet, legalább - ha csak egy pillanatra is - kiürítem az elmémet.~"
- Vajon fel kel még ma? Olyan, mintha nem is élne...
- Héj, ne böködd már szegényt! Láttad, tegnap mennyire kiakadt, biztos nagy trauma érhette még régebben.
- Ebben bizony nem kételkedem...
Mi az már megint? Miért nem hagynak már aludni ezek a barmok? Várjunk csak....milyen barmok? Na jó, nézzük csak sorba az előző eseményeket. A debütálásom után emlékem, hogy a Papus rendezett egy partit, amire jó sokan eljöttek. Rengeteg embert megismertem, aztán azzal a buzgómócsinggal piaivó verseny rendeztünk, amiben természetesen én győztem, ezt a göndörke is tanúsíthatja... Miután átpasszoltam WooRamnak a gyereket, kiakartam menni cigizni... Utána...utána mi is történt? Hm... Gyerünk Seulra, emlékezz! Á, igen! Az a csótány lefogott és... Jó, inkább pörgessünk bele. Az utolsó emlékem az az volt, amikor eleredt az eső és valaki karjaiba kapott, valamint azt mondogatta " Tarts ki kicsi lány, nem lesz semmi baj."
- M..mi történt velem? - próbáltam felülni, de nem igazán akaródzott sikerülni, ezért segített rajtam egy picit Woo Ram, úgy, hogy egyik kezét a hátamnak támasztotta a másikkal pedig a kezem fogta. Perpillanat semmi erőm nem volt ahhoz, hogy tiltakozzak az érintés ellen, ebben az esetben most nagyon jól esett.
- Ne aggódj, nincsen semmi baj - hozott magának egy széket és az ágy mellé ült. Karjait az ölében
pihentette, mert éppen el volt foglalva az ujjai tördelésével. Zavarát látva halványan elmosolyodtam, aztán pedig jól megvizsgáltam tetőtől talpig. Olyan 170 cm körüli lehetett a magassága, a többiekéhez képest eléggé kicsinek bizonyul, de nem baj az, ha az ember kicsinek születik, én már csak tudom. Azon kívül, ahogy elnézem nem valami szépség, de rettentő nagy szíve van, ez látszik is. Fekete, göndör mikrofonhaj, pici szemek, telt ajkak...hm...
- Na, milyennek találtál? - zökkentett vissza a valóságból a göndörke kuncogása, miközben én teljesen elpirultam. Vajon most mit gondol rólam? Milyen hülye és illetlen dolog ilyen feltűnően megbámulni egy embert! Főleg akivel nem tudni hány évig dolgozol majd együtt.
- Öhm... ne haragudj, csak... csak... - vakargattam zavaromban a tarkómat, mire elmosolyodott. Teljesen elvarázsolt az őszinte mosolyával, látszott rajta, hogy szívből jövő volt. Úgy látszik, kezdem megkedvelni ezt a fiút...
- Semmi gond, megszoktam már, hogy az emberek mindig végigmérnek. - kelt fel a helyéről, majd elhagyta a szobát és legközelebb egy pohár vízzel tért vissza, amit átnyújtott nekem. Csendben megköszöntem a kedvességét, s készségesen kiittam az utolsó cseppig az átlátszó folyadékot. Kikérdeztem a tegnap történtekről, hogy hogyan kerültem ide, a főnök lakására. Elmondta, kishíján ideg összeroppanást kaptam a múlt éjjel, a következménye pedig az ájulás lett. Ezután a főnök karjaiba kapott és elhozott a lakására, hogy ápoljon, mert nem akarta nagy dobra verni vagy éppen a sajtó tudomására hozni az esetet. Mint megtudtam, a részeg Youngboy is itt van, csak ő egy másik szobában húzza a lóbőrt, ezért is jött el a Wonder Boyz többi tagja is, mivel nem léphetnek fel a rapperük nélkül. Úr isten, tényleg! Velem mi lesz, az én előadásaim?
- Izéé... Idehívnád nekem a főnököt? - vetettem be a boci szemeimet a göndörkére, aki vigyorogva bólintott és behívta a Papust.
- Ó Nara, látom jobban vagy már - rakta a homlokomra a kezét - Lázad sincs már, nagyszerű! De legközelebb meg ne próbálj ilyet csinálni, a múlt éjjel is úgy megijedtem, azt hittem ott fogsz meghalni a karjaim között. - görbült le a szája az utolsó mondatára, viszont rögtön felderült, miképp tisztázta, hogy kár ezen most már agyalni, jól vagyok és ez a lényeg.
- Igen, köszönöm amit értem tett - hajtottam meg a fejemet előtte, mire csak legyintett. - Amúgy a fellépéseimmel mi lett?
- A maiakat lemondtam az egészségi állapotodra hivatkozva, a holnapiak pedig csak rád várnak a rajongókkal együtt. - kacsintott rám Chang Ryeol, és már épp kifelé tartott volna, de a küszöbön megtorpant - Egyébként, mától a dormban fogsz lakni a Wonder Boyz tagjaival együtt, majd ők vigyázni fognak rád, amikor én nem érek rá...
-HOGY MI????????????????????????????????? NEMNEMNEMNEMNEMNEM NEM ÉS NEM!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése